2. rész

-          Hé, ember! Vonszold ki a segged! Már legalább háromszor jártam itt! Ne akard, hogy rád uszítsam Linát!- hallatszott új barátom játékosan ingerült hangja az ajtó túloldaláról- Komolyan beszélek! Ne akard tudni milyen ha akcióba lendül!

Egy lemondó sóhajjal kikászálódtam az ágyból és kinyitottam az ajtót. Travis ökle megállt a levegőben, mielőtt az ajtó helyett, a fejemen dörömbölne.

-          Mit szeretnél Trav?- kérdeztem kissé fáradtan.

-          Ugyan már. Egy hete vagy itt, pár órákra hagyod ott a szobádat, plusz a kajaidő és már bújsz is vissza a barlangodba. Mozdulj ki haver. Vár az élet- vigyorodott el. Haha. Nagyon vicces.

-          Travis felkeltetted?- hallottam meg Adel hangját, majd hamarosan meg is jelent. - Jesszus Faraz ne mondd, hogy így befordultál?!- nyomult be a szobámba- Szellőztettél te az elmúlt egy hétben? És mi ez a kupi? Na, jó fürödj meg, öltözz át, én ezt elintézem aztán indulunk is várost látogatni.

Eközben elhúzta a sötétítő függönyöket, kinyitotta az ablakokat és elkezdett pakolászni. Értetlenül meredtem a barátjára.

-          Ne nézz rám így! Figyelmeztettelek. Most már hiába állítanád meg- nevetett majd kedvesen rámosolygott a lányra. – Ha rám hallgatsz, teszed amit mond.

Sóhajtottam és mivel láttam, hogy nem győzhetnék bárhogy próbálkoznék, bevonultam a fürdőszobába egy adag tiszta ruhával. Mire végeztem, Adelina végzett a szobámmal. Lényegesen frissebb lett.

-          Na végre szépfiú. Legközelebb nem akarom meglátni, hogy így elhanyagolod a lakhelyed. Okés srácok, én megyek, összeszedem a cuccokat, tíz perc múlva találkozunk a hallban- adott egy gyors csókot Travisnek és kisietett. A srác szívből mosolyogva nézett utána, majd összedörzsölte a kezeit és rám nézett.

-          Akkor induljunk. Hidd el Faraz, sokkal jobb, ha kimozdulsz. Nem olyan rossz itt. - kezdte míg kiléptünk a folyosóra- Ma pedig jól fogod magad érezni. New Yorkban vagyunk, van itt mit látni.

-          New York?- torpantam meg.

-          Aha. Na ne már. Itt vagy egy hete, és még csak azt sem tudod, hogy hol? Klinikai eset vagy Far- nevetett- Itt ugyanolyan a földrajzi helyzet mint volt, abban viszont jobb, hogy a történelmi helyszínek, épületek, tájak nem rongálódnak. Azaz, ha a Central Parkot a földdel tették volna egyenlővé, itt még mindig élne és virulna. Jó nekünk, mert ma oda is ellátogatunk.

Hallgattam a srácot, de közben folyton az járt a fejemben, hogy milyen „szerencsés” vagyok, hogy pont abba a városba sikerült kerülnöm, ahol annyi embert megöltem egyetlen másodperc alatt. Megborzongtam.

-          Hé Hadi minden rendben?- hallottam meg Travis aggódó hangját.

-          Jaja menjünk, mert még a barátnőd pipa lesz és leveri rajtunk a késést- erőltettem magamra egy vigyort.

A hallban bevártunk Adelinát, aki egy nagy fonott kosárral felszerelkezve jött felénk, és

elindultunk. Az úton megkóstolhattam életem első tacoját, ami nagyon ízlett. Bementünk néhány áruházba is, megtanítottak bowlingozni. Sétálgattunk a városban. Csodálatos egy hely, tele lehetőségekkel. Láttam telegraffitizett falakat. Sokakat megbotránkoztat ez a ’vandalizmus’ , de nekem tetszett. Igazi művészek ezek a srácok. A graffitiken meglátszott a készítője személyisége, lelki állapota. Egyesek komor, sötét színekkel dolgoztak és volt, amin úgy tűnt, mintha vér folyna, mások élénk, gazdag színekkel festettek. Lényeges különbség nem igaz? A stílusuk is különbözőek voltak, fel lehetett ismerni, hogy melyikeket csinálta ugyan az az alkotó.  Érdekes volt látni a hangulatingadozásukat. Olyan volt, mint egy lelki hirdetőtábla.

                Amíg én nézegettem ezeket a falakat, addig új barátaim türelmesen vártak. Amikor bocsánatot kértem az időhúzás miatt, mondták, hogy ők is hasonlóképpen reagáltak amikor először jártak erre.

Nagyon kellemes velük lenni, valahogy egyenlítik jókedvükkel az én lelkiismeret-furdalásomat.  Soha nem szerettem bántani az embereket, akármennyire bántottak ők engem. Képtelen voltam felfogni, hogy hogyan hihetnek a szüleim és a környezetem olyan kegyetlen erőszakos és ostoba dolgokban, mint hogy le kell gyilkolni azokat, akik másban hisznek. És azt, hogy ezt a gyilkolást ráerőszakolják a gyerekeikre, már nem tudta bevenni a gyomrom.

-          Mi az Faraz?- kérdezte Adel kedvesen. Utolsó helyszínként eljöttünk a Central Parkba, piknikezni. Lina leterített egy piros-fehér kockás terítőt, amire letelepedtünk és megterített. – Úgy elkomorodtál. Biztos minden rendben?

-          Igen minden szuper csak elgondolkoztam.

-          Figyelj. Tudjuk, hogy bánt valami. Nekünk bármit elmondhatsz, nem ítélünk el. Azt is megértjük, ha nem szeretnél beszélni róla, bár jobb lenne, ha kibeszélnéd magadból. Mi itt vagyunk, nyugodtan mesélj. Nem tudom, hogy mi lehet a baj, de van egy olyan tippem, hogy még St. John előttről van..

-          A lényeg az, hogy bennünk megbízhatsz- fejezte be barátnője mondandóját Travis.

-          Kösz srácok, de..- hagytam félbe a mondatot és vállat vontam.

-          Megértjük. De jó lenne, ha összeszednéd magad, mert siralmas látványt nyújtasz, ahogy egész nap kuksolsz a sötétben- jelentette ki a lány őszintén – a múlt, az múlt. Változtatni nem tudsz rajta. Azért vagy itt, hogy kijavítsad a hibáid. Ez nagy szó. Ehhez sosincs késő. És higgy nekem, itt senki nem a múltad alapján határoz meg.

-          Majd igyekszem- mosolyodtam el.

-          Ajánlom is.

A gond az, hogy bármennyire bírom is őket, a bizalommal még vannak problémáim. Ezt az ügyet, a múltamat szégyelltem előttük, akármit is mondanak. Soha nem felejtem el azokat a tekinteteket. A végső kétségbeesés, a végtelen szomorúság és beletörődés. Soha nem bocsájtok meg magamnak. Így ők hogy tudnának nekem?

                A Central Park hatalmas. Csodálatos és gyönyörű hely, New York majdnem egyetlen zöld pontja. Tele van fás területekkel, de vannak tisztások is, mint például az a hely, ahol éppen ültünk. Sokan pihentek még itt. Voltak barátok, akik rengeteget nevetnek, játszanak. Szerelmes párok, akik kicsit romantikázni jöttek. Voltak itt családok is, ahol a szülők a pokrócra ledőlve figyelik, ahol gyerekeik játszanak, vagy közösen frizbiznek, játszanak. Travisék azt mondták, hogy ezek a családok, vagy legalábbis egy szülő és egy gyerek egy tragédiában hunytak el és itt együtt maradhattak. Van olyan, hogy két fél-család itt jön össze.

                A piknik végeztével összepakoltunk és elindultunk a hotel felé. Mikor megérkeztünk, szembefordultam velük:

-          Kösz srácok a mai napot, sokat jelentett.

-          Nincs mit Far, a barátokért mindent- mosolygott Trav mire én viszonoztam egy kissé esetlenebbel.

-          Na jól van McCourtney menjetek, mert a csajod állva elalszik- röhögtem el magam.

-          Kapd be Hadi- vágott vissza Adel, de egy ásítás elárulta- Jó éjt! Holnap találkozunk?

-          Igen.

-          Ajánlom is- fenyegetett meg a mutatóujjával, majd Travisre nehezedve elindultak aludni. A fiú csak nevetve vonszolta maga mellett barátnőjét. Szépek együtt. A legjobb barátok és egymás társai. Nekik tényleg kijutott a jóból. Szerencsések – gondoltam és elindultam a szobám felé.

Miután bezártam az ajtót, az ablakhoz léptem. Nagy volt, a fal nagy részét elfoglalta, padlótól

plafonig ért. Elhúztam a fehér fátyol függönyt, és nekidőltem a mellette lévő falnak. Előttem terült el a végtelen óceán. A lemenő nap aranyszínűre festette a vizet. Gyönyörű volt. Hihetetlen, hogy egy óceánnyi messzeségben van az otthonom, amire azt hittem, életem végéig a börtönöm lesz. Bizonyos értelemben igazam is volt…

Mikor az „otthonom” szóhoz értem, keserűen felnevettem. Azt sem tudom, hogy mi az az otthon. Gyerekkoromban úgy hittem, hogy az a hely, ahol lakok. De rá kellett jönnöm később, hogy az nem lehet az. Nem lehet az a hely az otthonom, ahol megmondják mikor, meddig élj, hogy halj meg, hogyan bánts másokat, mikor lélegezz, mikor pislogj, kik legyenek a barátaid, miben higgyél, hogyan érezzél. Nem lehet az az otthon, ahol a szüleid hitükért egy öngyilkos tömegpusztító fegyverként néznek rád, nem a saját fiukként, akinek vannak érzelmei, aki él és lélegzik, az ő húsuk és vérük. Amikor elmész egy könyvtárba, könyveket olvasol, és látod, hogy minden boldog történetben milyen a család, mikor beszöksz a moziba és egy vígjátékban látod, hogy mennyire szeretik egymást, rájössz, hogy neked milyen kevesed van minden jóból. Nem lehet az az otthon, ahol a barátaidat sorra küldik a halálba és szemük se rendül, mert „jobb helyen lesznek Allah mellett, mert segített irtani a hitetleneket”.

                Ekkor jöttem rá, hogy nem tudom mi is az „otthon” szó jelentése. De talán.. talán itt megtudhatom.