11. rész

                     Travisék kicsit már kezdenek idegesíteni. Nem akarok végletekbe esni, de talán meg kéne szakítanom a barátságunkat... Ezt nem fogom sokáig bírni...
           Az rendben van, hogy ez az USA és ez itt nagy ünnep, de könyörgöm! Nekem miért kéne beöltözve parádéznom mindenki előtt?!
           Legutóbb (nem viccelek) arra ébredtem, hogy mind a hárman felém hajolva bámulnak összeszűkült szemekkel. A frászt hozták rám! Majdnem kiestem az ágyból. Amikor meg akartam kérdezni, hogy mégis mi a francot csinálnak, nem mozdult a szám. Mintha valami rászáradt volna. Mi a szar?! Folyt a nyálam szunyálás közben?! Amikor odanyúltam, Rach lecsapta a kezem, egy "Vigyázz, tönkreteszed!" felkiáltással.
           Még a szemöldököm sem tudtam ráncolni. Odarohantam a tükörhöz és esküszöm majdnem felordítottam. Egy bohóc nézett vissza rám. Ne értsetek félre, nem félek tőlük. Egyszerűen irritálnak. Az a sátáni kacaj, amivel elméletileg gyerekeket akarnak szórakoztatni.. brrr..
   - Mi. A. Fasz?- fordultam lassan feléjük. Egy másodpercig néztek, majd kirobbant belőlük a röhögés.

~Illusztráció~

   - Bocs, bocs! Nem akartunk kiröhögni, de ez a szöveg és nézés ilyen bohóc sminkkel...- mentegetőzött Lina még mindig nevetve.
   - Mi a francot akartatok elérni?
   - Hát.. ugye hamarosan Halloween.. Mi pedig kerestünk neked jelmezt.
   - Ha már halálra ítéltek, miért nem lett inkább valami Jokeres?
   - Szerintem ez tök cuki-válaszolt rázkódó vállakkal.
   - Faszt. Tudod mikor! Most adjatok valamit, amivel lemoshatom.
   - Várj, várj!- kiabált Rachel- legalább a ruhát próbáld fel hozzá!
Megrettenve néztem rá, majd kiraktam őket az ajtón és bezárkóztam. Egy órán keresztül sikáltam az arcomról a festéket. A végére olyan vörös lett a bőröm, mint a bohóc paróka amit itt hagytak nekem.

           Egy szó mint száz, az utóbbi két hétben menekültem. Könnyebb dolgom volt, mivel a gipszem néhány héttel ezelőtt leszedték.
Voltam már űrhajós, Pókember, szivacskockahassal felszerelt jelmezzel, de még Batman is. Kíváncsi vagyok a mai napra... Nem. Inkább tartok tőle.

   - Faaaaraaaz!- hallottam meg Rachel hangját, amint beléptem az étkezőbe. Egy nagy sóhaj után csatlakoztam hozzájuk.
   - Miért nézel ilyen lemondóan haver?- vigyorgott Travis- kíváncsi vagy a mai ötletekre?
   - Trav, kitaláltam. Te menj el jósnőnek.
   - Késő bánat, nekem már van jelmezem... Várj.. azt mondtad nőnek..?
   - Szóval, ma milyen kínzást találtatok ki nekem?- kérdeztem nem is törődve a válasszal, miközben megvajaztam a zsömlémet.
   - Hát, szorít az idő, úgyhogy ma többet is hoztunk- vigyorgott gonoszan Rachel- reggeli után rögtön nekikezdünk.
Fájdalmasan felnyögtem, de nem törődtek vele.
   - Amúgy... Holnap tíz körül vége lesz a programoknak. Akkor mit csináljunk?
   - Nézzünk meg valami horrort. Olyan régen láttam valami jót- sajnálkozott Travis.
   - Felőlem nézhetünk- mondtam.
   - Akkor ezt megbeszéltük.

*

   - Szóval. Mivel még mindig olyan vagy, mint akinek egy seprűt dugtak fel a seggébe, én ezt választottam neked- mondta Trav és odadobott nekem egy szatyrot- Na húzás és öltözz át.
  Amikor a fürdőben belenéztem a csomagba, lefehéredtem. Nagyon vicces. Igazán ironikus.
Felvettem a jelmezt és kimentem. Trav és Lina elgondolkozva nézett, Rachel pedig rágcsálta a szája szélét. Ő tudta mire gondolok.
   A csomagban egy amerikai katonai egyenruha volt. Egy olyan ember egyenruhája, aki az életét áldozza a hazája és a benne élő emberek életéért. Azokért, akiket én megöltem.
   - Nagyon katonás. Nekem tetszik- mosolyodott el Adel.
   - Nem rossz. Nem voltál te valaha a seregben, haver?- vigyorgott Trav.
   - Közel sem.
   - Pedig olyan fegyelmezett vagy ebben a cuccban.
   - Ö.. szerintem ez nem az igazi... Nézzük meg a többit! Hátha találunk jobbat- Rach próbálta menteni a seggem. A kapcsolatunk tényleg 180°-os fordulatot vett.
   - Oké, akkor mutasd a tiéd.
   - Rendben. Far, ezt próbáld fel- nyújtott Rachel egy másik szatyrot.
Hadi tiszt bement a fürdőbe és Crocodile Dundee jött ki.
   - Most csak viccelsz ugye?- néztem rá felvont szemöldökkel.
   - Nekem jobban tetszik, mint az előző- nézett rám szúrósan.
   - Szemét- röhögött Trav.
Felcsendült Lady Gaga Bloody Mary c. száma, majd Rachel gyorsan felkapta a telefonját.
   - Yui!- lepődött meg- Hát te?... Várj! Tényleg? Ez szuper! Mi? Figyelj, most... Oké, oké indulok! Mondtam, hogy indulok! Nyugi! Sietek! Szia- köszönt el, majd letette a telefont- Figyeljetek srácok, el kell mennem. Yui hívott, rohannom kell- indult el, majd az ajtóból dobott egy puszit felénk.
   - Ezzel meg mi van?- néztem utána.
   - Yui hívta- vonta meg a vállát Trav.
   - Yui?
   - Yui. Egy aranyos japán kiscsaj. Elég jól néz ki. Rachellel nagyon jóban vannak. Kedves lány, de ha valami fontos dolog van folyamatban, baromi türelmetlen.
   - Akkor ezért rohant így el.
   - Aha, gondolom.
   - Hahó! Faraz! Most én jövök- mosolygott Lina, a harmadik szatyrot tartva felém- szerintem ez nagyon illik hozzád. Próbáld fel!

És így történt az, hogy szereztünk nekem egy jelmezt Halloween ünnepére.