Halloween
Hát, ez a nap is eljött.
A
srácokat, ma le sem lehetett lőni. A hotel fel volt díszítve, és rengeteg tökös
ételt, Halloween témájú sütiket szolgáltak fel. A lakók nyolcvan százalékán egy
kitörő gyermeki várakozás és izgalom lett úrrá. Mintha mindenki újra öt éves
lenne.
Ami azt illeti, én sem utáltam már
annyira ezt az ünnepet.
Délelőtt, Lina
befogott minket sütit sütni, mondván édesség nélkül mit sem ér a Halloween.
Különben is, utána meglepetése van.
Így hát nekifogtunk
tökös-almás cupcake-eket készíteni, fehér alapon fekete pókháló mintájú mázzal.
Ez után fontolóra vettem, hogy legközelebb nem kéne engedni Adelt választani.
Ugyanis, a következő édesség egyértelműen hátborzongató volt.
-
Azt ne hidd, hogy én ebből enni fogok…
-
Mi bajod van?
-
Hát, nem is tudom… Talán az, hogy mi most ujjakat
sütöttünk?
Hát igen. Adelina
sütijei egy az egyben olyanok voltak, mint pár szikkadt, göcsörtös, fekete
körmű ujj.
- Jajj, hagyd már.
Boszorkány ujj a neve. Finom mandulás sütik. Kóstold meg- nyújtotta felém a
tálcát, miközben ő is beleharapott egybe.
-
Azt hiszem, ennél bizarrabb dolgot még nem láttam-
motyogta Trav fojtott hangon.
-
Öhm.. azszem passzolok…
-
Beszarik- röhögött Rachel.
-
Szóval te kérsz?- nyújtotta Adel a tálcát Rachnek.
Esküszöm, le kellett volna fényképezni az arcát, ahogy szépen lassan olvad le
róla a vigyor! Majdnem hangosan felnevettem.
-
Izé… egy kicsit később jó? Épp most ettem meg két
muffint… Majd megkóstolom- próbálta magát kivágni.
-
Khm.. Beszari- álcázta Trav a szót egy köhögéssel.
-
Mit mondtál?- nézett rá összeszűkült szemekkel.
Ezzel elvoltak még
egy ideig. Egész szórakoztató volt.
-
Srácok! Kíváncsi valaki a meglepire? Vagy inkább
veszekedtek tovább, és hagyjuk a fenébe?- szólalt meg Lina.
-
Jaj ne legyél már ilyen! Tudod, hogy nem én kezdtem-
vonta bele Adelt egy nagy ölelésbe, miközben a háta mögött kárörvendően
vigyorgott Rachelre, ő pedig csúnyán nézett rá- Na mi a meglepi?
A barátnője egy nagy sóhaj után
válaszolt csak:
-
Mindjárt jövök. Addig is próbáljátok nem megölni
egymást. Azok az ujjak igenis finomak!- bontakozott ki az ölelésből sértődött
hanggal és felszegett fejjel kivonult a konyhából.
-
Ez csak szerintem hangzott furcsán?- suttogott Rach,
mire mind a hárman felröhögtünk.
Adelina egy nagy kartondobozzal tért
vissza. Trav rögtön elé szaladt, hogy segítsen neki.
-
Köszi- mosolygott- Szóval. Nyissátok ki és válasszatok.
-
Lin! Én úúgy imádlak!- borult a nyakába Rach.
-
Tudom!- nevetett.
-
Öö.. mit fogunk ezekkel csinálni?- néztem bizonytalanul
a meglepetésemet.
Mind a hárman
lassan felém fordultak.
-
Ezt most komolyan kérdezted?
-
Még sose ünnepeltem Halloweent- továbbra is leesett
állal néztek rám.
-
Hát, ezt a problémát orvosolnunk kell- jelentette be
Travis- Tökfaragásra felkészülni!
*
-
Hát, ez kész lett! Nyugodtan dicsérjetek halálra!-
düllesztette ki a mellkasát Travis.
-
Szállj le a magas lóról hülyegyerek! Rachelét nézd
meg!- tromfolta le a barátnője. Mindannyian Rachel Töklámpására néztünk.
Gyönyörű volt. Nagyon ügyes a kiscsaj. Őszintén, nem gondoltam volna róla.
-
Jaja! Fogd be Trav! Itt én vagyok a király!- nyújtotta
ki a nyelvét vigyorogva, amire csak egy sértődött pillantást kapott.
-
Rachel, te hol tanultad ezt?- kérdeztem, mert én ilyet
még nem láttam. És nem csak azért, mert még soha nem ünnepeltem a Halloweent.
-
Áh, tudod született tehetség- játszotta magát továbbra
is, aztán már egy fokkal komolyabban folytatta- Nagyon régen, képzőművészeti
suliba jártam. Nagyon szerettem, így jó is voltam benne.
-
Értem.
Rachel rám nézett,
megrándult a szája széle, mintha egy mosolyt akarna elfojtani és visszafordult
vitatkozni Travissel
Csak érteném
egyszer meg őket…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése